tag:blogger.com,1999:blog-2408863306390077832024-03-13T10:18:28.990-07:00Lefordított történetekUnknownnoreply@blogger.comBlogger7125tag:blogger.com,1999:blog-240886330639007783.post-62306229321027891252012-04-23T06:11:00.002-07:002012-04-23T06:11:25.102-07:00Édesanyámnak 5. rész (befejezés)<div style="text-align: justify;">
„Kate nevetett: „Tetszik, köszönöm.”</div>
<div style="text-align: justify;">
„Van itt még több is” mondta Rick .”Megnézheted őket később is.”</div>
<div style="text-align: justify;">
Kate ránézett majd óvatosan letette a táskát az éjjeli szekrényre, mielőtt ismét belenézett.</div>
<div style="text-align: justify;">
„Ez tőlem van” mondta neki Rick.</div>
<div style="text-align: justify;">
„Rick, nem kellett volna….” felelte, ahogy kibontotta a csomagolást és
egy ékszeres dobozt pillantott meg. Óvatosan kinyitotta és egy egyszerű
ezüst karkötőt talált benne. Felemelte és kis könyveket látott rajta
melyekbe betűk voltak gravírozva. „Rick” suttogta.</div>
<div style="text-align: justify;">
„Mindig és örökké, Katherine” mondta gyengéden. „Mert még mindig a
múzsám vagy, habár már megvan a kellő inspirációm. Több százezer könyvet
tudnék rólad írni, Kate.”</div>
<div style="text-align: justify;">
Kate odahajolt hozzá és megcsókolta, egy könnycsepp gördült le az arcán: „Köszönöm, Richard.”</div>
<div style="text-align: justify;">
Alexis csak nézte őket , még mielőtt a csók túl sok lett volna,
megállította őket: „Kisbaba és egy befolyásolható fiatal felnőtt is van a
szobában!”</div>
<div style="text-align: justify;">
„Bocsánat, Lex.” nevetett Kate, és letörölte könnyeit.</div>
<div style="text-align: justify;">
„Még egy van.” mondta neki Alexis.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kate ismét belenyúlt a táskába és kivette az utolsó csomagot. Letette a
földre és forgatni kezdte. Egy nehéz, de vékony dolog volt, olyan
érzést keltett mint egy bőrkötésű könyv.</div>
<div style="text-align: justify;">
„Néha sokkal könnyebb simán csak kinyitni az ajándékot, mint kitalálni mi is lehet az.” mormogta Rick a balján.</div>
<div style="text-align: justify;">
„Apa.” intette le Alexis.</div>
<div style="text-align: justify;">
„Igen, apa.” nevetett Kate miközben lefejtette a papírt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy nagy fekete, bőrkötésű könyvet talált benne, melyre arany betűkkel ez volt írva: „Édesanyámnak.”</div>
<div style="text-align: justify;">
Kate ránézett Alexis-re, aki félénken mosolygott. „Több vagy nekem,
mint a saját anyám volt az elmúlt öt évben, Kate és én … csak szerettem
volna megköszönni.”</div>
<div style="text-align: justify;">
„Oh, édesem” suttogta Kate, átölelte a lányt: „Nagyon megtisztelsz.”</div>
<div style="text-align: justify;">
„Szeretlek, Kate” mondta Alexis és szorosan átölelte.</div>
<div style="text-align: justify;">
„Én is szeretlek téged.”</div>
<div style="text-align: justify;">
„Nem akarod tudni, mi van a könyvben?” kérdezte tőle Alexis.</div>
<div style="text-align: justify;">
„De.” felelte Kate. Kinyitotta a könyvet és egy képet talált benne
magáról és Alexis-ről, amint az étkezőben beszélgetnek egy korábbi
alkalommal. Nem mostanában történt, mert rövid volt a haja. „Ez ugye?”</div>
<div style="text-align: justify;">
„Ez ugye akkor készült, amikor felrobbant a lakásod és ide költöztél?”
kérdezte Rick. „Tényleg. Készítettem egy pár képet azon a héten.”</div>
<div style="text-align: justify;">
„Tényleg.” nevetett Kate és lapozott egyet. A következő kép akkor
készült, amikor a próbafülkében segített Alexis-nek felvenni egy ruhát.
Aztán, amikor a kapitányságon épp a koszorúslány ruhákat nézték,
próbáltak egy olyat találni, ami Lanie-nek is tetszik és fel is venné. A
következőn egy filmet néztek a nappaliban. Majd az a kép következett,
mely tavaly nyáron készült, amikor kéz a kézben sétáltak Párizsban.</div>
<div style="text-align: justify;">
A képek egymást követték, Kate-t megrohamozták az érzések, néhány a
Rick-el töltött időről készült, de mások arról az időről mielőtt ő és a
’nagy Castle’ közel kerültek egymáshoz.</div>
<div style="text-align: justify;">
„Alexis, ez csodálatos.” suttogta, ahogy tovább lapozta a könyvet.</div>
<div style="text-align: justify;">
„Én csak… azt akartam, hogy tudd milyen sokat jelentesz nekem. Mennyire
örülök, hogy az életem része lettél.” mondta Alexis Kate és Rick között
ülve.</div>
<div style="text-align: justify;">
„Köszönöm” mondta Kate és megnézte az utolsó oldalt is, amelyen szembe
találta magát azzal a képpel, mely őt és édesanyját ábrázolta, akkor,
amikor annyi idős volt, mint most Alexis. Két héttel azelőtt készült,
hogy Johanna Beckett-et meggyilkolták.</div>
<div style="text-align: justify;">
„Tudom…” köszörülte meg a torkát Alexis „Tudom, hogy semmi nem tudja
visszahozni az édesanyád, azt is tudom mennyire hiányzik most neked, de
én csak… azt akartam, hogy tudd, hogy az űrt velem is kitöltheted, és én
boldog lennék, ha megtennéd.”</div>
<div style="text-align: justify;">
Kate csak szorosan átölelte és szabadjára engedte könnyeit. Felnézett
Rick-re és látta, hogy mennyire örül, Jo a mellkasán feküdt.</div>
<div style="text-align: justify;">
„Szeretlek” mondta Kate-nek</div>
<div style="text-align: justify;">
„Én is szeretlek.”</div>
<div style="text-align: justify;">
Meredith megérkezik reggel és az nem lesz valami jó, de most hogy
együtt lehet a férjével és a lányaival Kate tudta, hogy semmi sem teheti
tönkre ezt az anyák napját. Az édesanyja biztos fentről figyeli őket.
Tökéletes nap volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
VÉGE</div>Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-240886330639007783.post-75576785880884730042012-04-23T06:10:00.002-07:002012-04-23T06:10:41.275-07:00Édesanyámnak 4. rész<div style="text-align: justify;">
„Majd felviszem én az emeletre” mondta Rick mosolyogva. „Van kedvetek megnézni egy filmet vacsora után?”</div>
<div style="text-align: justify;">
Alexis így válaszolt: „Mi nem …. akarom mondani, úgy tudom, hogy holnap
akartunk filmet nézni, apu, de …. hát anya is itt lesz.”</div>
<div style="text-align: justify;">
„Tudom, ezért gondoltam ma estére” felelte Rick. „Mindent le fogok hozni ide, és nyugodtan mozizhatunk, amíg Jo fel nem ébred.”</div>
<div style="text-align: justify;">
„Jó” felelte Alexis.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kate zavartan rájuk nézett. „Valamit hiányolok.”</div>
<div style="text-align: justify;">
„Nagyon ügyes, nyomozó. A szülési szabadság nem ártott az ösztöneidnek” mondta Rick.</div>
<div style="text-align: justify;">
„Meg tudom még jobban is csavarni a füled, hogy le is szakadjon, ha gondolod” felelte Kate.</div>
<div style="text-align: justify;">
„Miket tud anya néha mondani, nem igaz?” kérdezte Rick Jo-tól és gyorsan felvitte az emeletre.</div>
<div style="text-align: justify;">
„Szerintem kettesben hagyni őket elég veszélyes” mondta Alexis nevetve.
„Apa elmondja neki az ötleteit, amikor együtt vannak, ugye tudod?”</div>
<div style="text-align: justify;">
„Igen” sóhajtott Kate, de ez nem olyan rossz. „Szerintem azt szeretné, ha Jo első szava a Nikki lenne.”</div>
<div style="text-align: justify;">
„Az enyém a „kifejlett” volt” válaszolt Alexis mosolyogva. „Velem is ezt csinálta.”</div>
<div style="text-align: justify;">
„Azt hiszem nem is tett ezzel olyan rosszat. Te rendes felnőtt lettél.”</div>
<div style="text-align: justify;">
„Köszi”</div>
<div style="text-align: justify;">
„És mit fogunk csinálni vacsora után?” kérdezte Kate kihasználva a lány egy gyenge pillanatát.</div>
<div style="text-align: justify;">
„Elég hosszú ideje élünk már együtt ahhoz, hogy ne kérdezz semmit”
vigyorgott Alexis miután befejezte az ásítást. „Csak várd ki a végét.”</div>
<div style="text-align: justify;">
„Az apád lánya vagy, nem igaz?” válaszolta Kate.</div>
<div style="text-align: justify;">
„Igen, így azt is tudom, hogy milyen nyűgös vagy, amikor éhes vagy.”
felelte Alexis. „Megyek és rendelek vacsit. Kínai jó lesz?”</div>
<div style="text-align: justify;">
„Tökéletes” mondta Kate boldogan.</div>
<div style="text-align: justify;">
Alexis felállt és bement az irodába, hogy telefonáljon, Kate
körbenézett a nappaliban. Látott egy képet négyükről és egyet hármukról,
mielőtt Jo megszületett. hat hónappal azelőtt költözött a Castle
rezidenciára, hogy tavaly összeházasodtak. Az esküvő előtt egy hónappal
derült ki, hogy terhes. Ő és Rick semmit nem tudtak megcsinálni
normálisan. Az első napjuk Hamptons-ban ért véget, miután egy rendkívül
nehéz esetet oldottak meg, amiben 5 holttest és 2 sorozatgyilkos volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
Alexis nagyon örült nekik és Kate odaköltözése még közelebb hozta őket
egymáshoz. Ő és a kis Castle minden héten vásárolni mentek, amikor
Alexis hazajött a Prinston-ról. És néha, ha suliban volt, akkor is
szeretett együtt ebédelni vele. Kate nagyon hálás volt, hogy ilyen
csodás családba került és most van egy második lánya, egy férje, egy
kisbabája és egy anyósa; nagyon szerencsés volt.</div>
A vacsora tökéletes volt. Rick és Alexis beszélgettek, arról, hogy
melyik Star Trek a jobb. Kate nem akart beleszólni, de boldog volt, hogy
hallgathatja őket. Mióta szülési szabadságon van, nem csinál semmit,
csak nézi, ahogy kislánya alszik vagy ő is alszik, mert elég kimerült.
De még sosem volt ilyen boldog.<br />
Evés után Rick bekísérte a hálóba, ezalatt Alexis elrakodott és bement Jo-hoz.<br />
„Rick, miért vagyok az ágyban?” kérdezte Kate, miközben Rick gyengéden betakarta egy pléddel.<br />
Ő csak mosolygott: „Mert holnap reggel az ágyban fogunk reggelizni.”<br />
„De mindig így teszünk” felelte Kate.<br />
„Igen, de hagyunk tovább aludni és villásreggelizni fogunk. Anya is csatlakozik hozzánk.”<br />
„A mi ágyunkba?” kérdezte Kate. <br />
„Alexis adta ezt a különleges utasítást” felelte a férfi. „Úgy hallom valaki közeledik.”<br />
Kinyílt az ajtó, Alexis érkezett Johanna-val. Mindketten „Boldog anyák
napját!” kalapot viseltek. Alexis egy nagy táskát fogott a kezében és
leült az ágyra.<br />
„Boldog anyák napját!” mondta<br />
„Köszönöm, Alexis” nevetett Kate, ahogy Alexis átadta Johanna-t Rick-nek és felmászott az ágyra, majd odaült közéjük.<br />
„Van néhány ajándékunk neked” mondta és a nagy táskát átadta Kate-nek, aki csodálkozva nézte.<br />
„Nem kellett volna semmit venned.” mondta csendesen.<br />
„Ez az első anyák napja a számodra!” felelte Alexis. „Természetes, hogy kapsz ajándékot. Nyisd ki őket!”<br />
„Igen, asszonyom” nevetett Kate, majd kivette az első becsomagolt ajándékot.<br />
„Ez Jo-tól van” mondta Alexis, miközben Kate kibontotta a csomagot. A
dobozban egy agyagból készült kép volt, melyen Johanna pici kezeinek és
lábainak lenyomata volt látható és ez a szöveg „Szeretlek, anya”.<br />
„Köszönöm” mondta Kate, miközben hol Alexis-re, hol Johanna-ra nézett. „Ez gyönyörű. Milyen apró lábai vannak.”<br />
„Tudom” felelte Alexis. „Egy kis ügyesség kellett ahhoz, hogy nyugton maradjon, amíg elkészítem.”<br />
„Hogy vitted véghez?” kérdezte Rick.Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-240886330639007783.post-30322637953425052672012-04-23T06:09:00.005-07:002012-04-23T06:09:57.909-07:00Édesanyámnak 3. rész„Azt akarod, hogy ismét kapjon egy szerepet valamelyik mozifilmben?” kérdezte Rick<br />
Kate csak nevetett, ekkor Alexis és Castle is ránézett. „Várjunk csak, te komolyan megcsináltad?”<br />
„Emlékszel arra a hétre, amikort azt gondoltad, hogy mennyire vicces,
ha „cicuskámnak” hívsz? Ez volt az, amivel távozásra bírtam.”<br />
„Felhasználtad a kapcsolataidat, hogy valakinek rossz legyen, miközben
valakinek jót tettél, értem” mondta Kate, miközben Johanna is rájuk
mosolygott.<br />
„Hé, kicsi” mondta Rick kisebbik lányának. Kate boldogn adta át a
kislányt az apjának, aki fel is vette őt. „Egyet értesz mamival, mhh?
Apu tényleg jól csinálta?”<br />
„Szerintem igen” modta Alexis Kate-el egyetértésben. „El tudjátok
képzelni mi lett volna akkor, ha egész idő alatt itt lett volna velümk?”<br />
„Oh, de gondolom, lett volna apádnak még tartalék ötlete, ha maradt
volna” mondta Kate, miközben megpróbálta Alexis-t felvidítani.<br />
„Kell még több is? Mert van néhány rejtett fényképem, amit szerintem imádnál” mondta Alexis mosolyogva<br />
„Ez nem fair” mondta Rick „Ne szövetkezzetek ellenem. Ezek szövetkeznek ellenem, és ez nem fair.” mondta Jo-nak is.<br />
Jo véleményeként egy kis buborékot fújt ki a szájából. „Úgy tűnik, Jo a
mi oldalunkon áll.” mondta Kate. „De úgy látom valaki ismét aludni
szertne. Meredith felébresztette őt, amikor megérkezett.”Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-240886330639007783.post-19208419748609779332012-04-23T06:09:00.002-07:002012-04-23T06:09:28.154-07:00Édesanyámnak 2. rész„Ah, anya, te nem foglaltál szobát?” kérdezte Alexis.<br />
„Természetesen nem, mindig itt szoktam lenni.”<br />
„Már közel három éve nem jártál nálunk” folytatta a lány „és most már egy kisbab is van a házban.”<br />
„Akkor majd alszom veled, vagy a vendégszobába. A nagyanyád is itt
lakik veletek, nem igaz?” Kate hallotta a reménykedést Meredith
hangjában.<br />
„Martha úgy hat hónapja elköltözött” felelte Kate „de holnap itt lesz.”<br />
„Anya, jobb lenne, ha keresnél egy hotelt” tette hozzá Alexis. „Épp
most hoztuk haza a cuccaimat a suliból és még minden dobozokban áll a
szobámban, így nincs hely, a vendégszoba, pedig már Jo szobája.”<br />
Kate nézte, ahogy Meredith dühöng magában: „Rendben. De holnap reggel
találkozhatnánk?” kérdezte, miközben körülnézett a lakásban.<br />
„Rick a könyvét népszerűsíti” mondta neki Kate.<br />
„Természetesen. Látom, hogy maga nem dolgozik” felelte „nincs semmi megoldatlan ügyük?”<br />
Kate csodálkozva nézett rá: „Nincs, de gyerekem az van” válaszolta. „Ő
még csak három hetes, Meredith. Azt hittem Rick küldött egy e-mail-t
vagy felhívta, vagy ilyesmi.”<br />
„Szerintem, meg elfelejtette” mondta Meredith. „Akár hogy is” fordult
Alexis felé: „Holnap reggel eljövök érted, és együtt reggelizünk.”<br />
Kate nézte, ahogy Alexis egyik lábáról a másikra áll és hol rá, hol
Josie-ra pillant: „Mi úgy terveztük, hogy holnap reggel rendelünk
valamit.” mondta óvatosan.<br />
„Jó, akkor majd átjövök. Jól hangzik. Rendben, akkor én megyek, majd találkozunk.”<br />
Alexis megpróbált tiltakozni, de Meredith csak megölelte és már kinn is
volt az ajtón mire Alexis megszólalhatott volna. Kate nézte, ahogy a
lány becsukja az ajtót és nekidől.<br />
„Nagyon sajnálom” mondta Alexis egy perccel később. „Ő … szóval, ő csak egy anya, nem igaz?”<br />
„Minden rendben, Alexis.” Mosolygott Kate. Josie pedig gügyögött egyetértése jeléül. „Jo is így gondolja.”<br />
„Komolyan?” mosolygott Alexis és odaült melléjük a kanapéra.
Megcsiklandozta Jo talpát és Kate-hez fordult: „Nagyon sajnálom, hogy
meghívatta magát, Kate.”<br />
„Tényleg semmi baj, Alexis. Ő az anyád. Csak veled akar lenni anyák napján.”<br />
„De, neked ez az első anyák napja” mondta Alexis csendesen. „Azt
szerettük volna, hogy minden különleges legyen, mert te egy nagyszerű
anya vagy. De most ő mindent tönkre tett.”<br />
„Hé, ez így is különleges” mondta Kate és szabad kezével átölelte
Alexis-t. „Én is anya vagyok. És hogy a tiéd itt van-e vagy sem, nem
igazán számít. Olyan érzésem van, hogy ő és Martha elég sok időt
töltöttetek már civakodással, hogy ez nem számít.”<br />
Alexis elnevette magát: „Így igaz.”<br />
„Mi valójában a baj, Lex?” kérdezte Kate.<br />
„Csak… ez az első anyák napja, amit együtt fogunk tölteni, és … és nem
szerettem volna, ha ő tönkre teszi. Én … csak, én tudom, hogy egy kicsit
már öreg vagyok ehhez és mindenhez, és valójában nem is vagyok a
gyereked, de ….”<br />
Kate megérintette a vállát: „Te épp annyira a gyerekem vagy, mint Jo,
Alexis. Remélem nincs kétséged, e felöl. Szeretlek, még ha nem is a
biológiai anyád vagyok, rendben?”<br />
Alexis könnyes szemekkel fordult felé: „Tényleg?”<br />
„Oh, akkor biztos valamit rosszul csináltam, ha még mindig nem hiszed
el.” mondta Kate, miközben letörölt egy könnycseppet Alexis arcáról. „Te
csodálatos vagy, Alexis és én nagyon büszke vagyok arra, hogy a
mostohaanyád lehetek és nagyon, nagyon szeretlek.”<br />
„Én is szeretlek” suttogta Alexis. „És tudom, csak…”<br />
„Néha hallani sokkal jobb” tette hozzá Kate.<br />
„De anya könnyelmű és én sosem éreztem, hogy fontos lennék neki. De azt
is tudom, hogy most suliba járok. És most nincs szükségem az anyámra.”<br />
„Oh, kicsim, mindig szükségünk van az édesanyánkra” mondta neki Kate. „Tudom, én mindig sokat gondolok rá.”<br />
Alexis felnézett rá: „Nagyon sajnálom, Kate. Nem akartam neked rosszat. Istenem, én csak panaszkodom itt neked, amikor ….”<br />
„Nem, nem, Alexis. Nem ez amire gondoltam” mosolygott Kate „Én csak azt
akartam mondani, hogy mindig szükségünk van az anyánkra, nem számít
hány évesek vagyunk. Ott van nekem a nagymamád, és ezért nagyon hálás
vagyok. És igen, hiányzik az anyám, de itt vagy nekem te és az apád és
Jo és ezzel nincs semmi baj. Valahol ő is itt van, minket néz és
mosolyog.”<br />
„Szerintem is.” mondta Alexis csendesen<br />
„Kedvelt volna téged, Lex.”<br />
„Tényleg?”<br />
„Oh, igen. Talán még jobban, mint az apám.”<br />
„Apádat is szeretem.”<br />
„Ezt ő is tudja.” mosolygott Kate<br />
„Nagyon boldog vagyok, hogy te vagy a mostohaanyám.”<br />
„Én is, Lex. Én is.”<br />
Ültek ott még egy ideig összeölelkezve, Jo nevetett és mosolygott, minden új dolog, amit felfedezett, nagyon tetszett neki.<br />
„Olyan, mint te” mondta Alexis<br />
„Apád is erről akart meggyőzni, de szerintem ez nem igaz” felelte Kate. „Ő olyan tökéletes.”<br />
„Uh, Kate, néztél már valaha tükörbe?”<br />
„Ne próbálkozz azzal a trükkel, hogy Jo olyan, mint én, mert én
tökéletes vagyok. Az apád is próbálta hetekkel ezelőtt. Úgy nézek ki,
mint az az ember, akit kipréseltek a testéből.”<br />
„Ragyogóan nézel ki” mondta Alexis. „Te is és Jo is olyan szép, mint te.”<br />
„Lex”<br />
„Nevetséges vagy” mondta a fiatalabb nő. „Komolyan mondom. Miért nem hiszed el, hogy így van?”<br />
„Te csodaszép vagy” vonta meg a vállát Kate<br />
„Mi aztán bizonytalanok vagyunk, nem igaz?” nevetett Alexis.<br />
„Mit szólnál ahhoz, ha megegyeznénk, abban, hogy Jo csodaszép és
titokban tartanánk, hogy mit gondolunk egymásról?” szegezte Alexis-nek a
kérdést Kate.<br />
„Rendben.” felelte Alexis<br />
„Jól hallom, hogy valamit forraltok a hátam mögött?” hallatszott be egy hang, ahogy nyílt az ajtó és Rick lépett be rajta.<br />
„Azt tervezzük, hogy meglépünk az összes pénzeddel és Johanna-ból
modelt faragunk. Remélem nem bánod.” Mondta Kate, miközben a férfi
lerakta a laptopját és felakasztotta a kabátját.<br />
„Addig nem, amíg engeditek, hogy hétvégenként láthassam őt.” Mondta
Rick miközben megpuszilta lányát és megcsókolta Kate-et. „Milyen volt a
délutánotok?”<br />
„Szóval” Kate ránézett Alexis-re, aki felsóhajtott.<br />
„Anya korábban érkezett.”<br />
„Meredith itt van?” kérdezte Rick és óvatosan körülnézett.<br />
„Nem, nem itt.” folytatta Alexis. „Rávettem, hogy költözzön egy szállodába. Ugye beszéltél neki Johanna-ról?”<br />
„Persze.” vágta rá Castle gyorsan. „Küldtem neki egy e-mail-t és fel is hívtam, de uyge tudod, ő az anyád.”<br />
„Igen” felelte Alexis. „Meghívatta magát holnap reggelire.”<br />
Rick sóhajtva felállt és átült Late másik oldalára. „Tényleg?”<br />
„Megpróbáltam megállítani, de ő hurrikán Meredith” mondta Alexis. „Azt
mondta, holnap reggel jön és kiviharzott a szobából a csomagjaival
együtt. Nem tudtam neki semmit mondani.”<br />
„Nem is tudtuk volna megakadályozni.” tette hozzá Kate<br />
„Sajnálom, hogy nem voltam itt.”<br />
„Nem a te hibád, apu. Ő csak anya.”Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-240886330639007783.post-31629909073488230892012-04-23T06:08:00.005-07:002012-04-23T06:08:46.698-07:00Édesanyámnak 1. rész<div style="text-align: justify;">
<strong>Eredeti nyelv: angol</strong></div>
<div style="text-align: justify;">
<strong>Írta: FanficwriterGHC</strong></div>
<div style="text-align: justify;">
<strong>Forrás: www.fanfiction.net</strong></div>
<div style="text-align: justify;">
<strong>Fordítás dátuma: 2011. 07. 22.</strong></div>
<br />
<br />
A kopogás felébresztette a nőt.<br />
„Majd megnézem ki az, Kate” mondta Alexis, amikor Kate felnézett egy
aprócska fej mögül, ami a mellkasán pihent. „És megpróbálunk csendben
lenni.”<br />
„Szemtelen.” mondta erre Kate.<br />
Hallotta, ahogy nyílik az ajtó, cipősarkak kopogtak és neszezés hallatszott.<br />
„Alexis!” szólalt meg valaki, „korábban ideértem, hát nem csodálatos!”<br />
„Anya,” hallotta Kate Alexis tompa hangját.<br />
„Sikerült korábbra jegyet szereznem és arra gondoltam, milyen jó lesz,
ha korábban ideérek. Így együtt tölthetjük az anyák napját és lehet hofy
apád is csatlakozik hozzánk. Mit gondolsz.”<br />
Ekkor valaki elkezdett sírni. Kate felugrott és felemelte a babát a
mellkasáról és elkezdte ringatni: „Tudom, tudom, egy kicsit hangos. Ne
izgulj, hamarosan elhallgat.”<br />
„Ez mi?”<br />
„Ő Jo, a kishúgom.” felelte Alexis.<br />
„Oh, igen, emlékszem, hogy Richard beszélt róla.<br />
„Ő pedig Kate, a mostohaanyám.”<br />
„Helló, Meredith” üdvözölte Kate, amikor Josie abbahagyta a sírást.<br />
„Helló, Kate.” Válaszolt a nő és egyből Alexis felé fordult: „Hová tehetem a dolgaimat?”Unknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-240886330639007783.post-29781009692279722362012-04-23T06:08:00.002-07:002012-04-23T06:08:07.918-07:00Nyári szél 2. rész (befejezés)Rick tovább tolta a fal felé: „Te is elhagyod őt, hogy velem legyél?”<br />
Kate Rick mellkasára tette a kezét és belenézett a szemébe: „Nekem nem úgy tűnik, hogy távol lennél tőle.”<br />
Rick megérintette Kate arcát, erre a nő: „Mit tennél, ha megcsókolnálak?”<br />
Castle-nek elakadt a lélegzete. Kisimított egy hajtincset a nő arcából,
és elkezdett felé hajolni, amikor Kate elfordította az arcát. Sóhajtott
egyet és engedte, hogy a nő elmenjen.<br />
<br />
Kate a díványhoz ment és közben elkezdett beszélni: „te nem vagy csaló, Richard.”<br />
Leült és kezébe temette az arcát. Castle a dohányzóasztalra ült,
közvetlenül vele szembe. Megfogta Kate kezét, erre a nő felnézett.<br />
„Hiányoztál.” suttogta Castle.<br />
A nő ránézett: „Én mindig itt leszek, te vagy, aki elment.”<br />
Rick a nő álla alá tette az ujját és kényszerítette, hogy ránézzen: „Szeretlek, Kate”.<br />
Mielőtt a nő bármit mondhatott volna, magához húzta és szenvedélyesen
megcsókolta. Egy perccel később már Kate is viszonozta a csókot és
szinte elolvadt a férfi karjaiban.<br />
Gyorsan szétrebbentek, amikor meghallották Gina hangját: „Hát itt meg mi folyik?”<br />
Alexis is követte az anyját és csak nevetett, amikor meglátta, hogy
Kate és az apja milyen vörös lett, amikor rájöttek, hogy rajtakapták
őket. Mindketten felálltak, Gina közeledett feléjük, ellökte Kate-et,
mialatt ezt sikította: „Te kis nyavalyás! Nem tudod megérteni! Nincs
esélyed! Ő az enyém!”<br />
Kate kiengedte a gőzt és ezt ordította: „Gina, én szeretem őt!”<br />
Mind a négyen elhallgattak. Végül Gina megfordult, egy könnycsepp
futott végig az arcán, amikor Castle-re nézett: „Egy órán belül elhagyom
a házat.”<br />
Rick ránézett: „Nagyon sajnálom, Gina.”<br />
Gina rámosolygott és csak ennyit mondott: „Rick, tudtam mindig is, hogy
nem lehet enyém a szíved. Nagyszerű volt, amíg tartott.”<br />
Majd Kate felé fordult és megfogta a kezét: „Vigyázzon rá. Maga egy szerencsés lány!”<br />
Kate bólintott és mosolygott, ahogy Gina elhagyta a szobát. Rick odament Kate-hez és szorosan magához ölelte.<br />
Gina egy óra múlva elment. A pár lement a partra. Kéz a kézben
sétáltak, az óceánt nézték, és egymásra mosolyogtak. Alexis széles
mosollyal fogadta őket.<br />
„Min mosolyogsz, Lex?” kérdezte Kate.<br />
Alexis rájuk nézett és nevetett: „Minden, amit mondani tudok, hogy hűha!”<br />
Mindannyian nevettek és folytatták útjukat a kikötő felé. Castle
magához húzta Kate-et és megcsókolta: „mennyi ideig is maradsz itt?”<br />
Kate rájuk nézett: „Amíg ti ketten el nem mentek innen.”<br />
„Szeretlek” mondta Castle<br />
„Én is téged.” Válaszolta a nő<br />
Újra megcsókolták egymást, ahogy a nyári szél átsuhan az égen.<br />
VÉGE<br />
Rick tovább tolta a fal felé: „Te is elhagyod őt, hogy velem legyél?”<br />
Kate Rick mellkasára tette a kezét és belenézett a szemébe: „Nekem nem úgy tűnik, hogy távol lennél tőle.”<br />
Rick megérintette Kate arcát, erre a nő: „Mit tennél, ha megcsókolnálak?”<br />
Castle-nek elakadt a lélegzete. Kisimított egy hajtincset a nő arcából,
és elkezdett felé hajolni, amikor Kate elfordította az arcát. Sóhajtott
egyet és engedte, hogy a nő elmenjen.<br />
<br />
Kate a díványhoz ment és közben elkezdett beszélni: „te nem vagy csaló, Richard.”<br />
Leült és kezébe temette az arcát. Castle a dohányzóasztalra ült,
közvetlenül vele szembe. Megfogta Kate kezét, erre a nő felnézett.<br />
„Hiányoztál.” suttogta Castle.<br />
A nő ránézett: „Én mindig itt leszek, te vagy, aki elment.”<br />
Rick a nő álla alá tette az ujját és kényszerítette, hogy ránézzen: „Szeretlek, Kate”.<br />
Mielőtt a nő bármit mondhatott volna, magához húzta és szenvedélyesen
megcsókolta. Egy perccel később már Kate is viszonozta a csókot és
szinte elolvadt a férfi karjaiban.<br />
Gyorsan szétrebbentek, amikor meghallották Gina hangját: „Hát itt meg mi folyik?”<br />
Alexis is követte az anyját és csak nevetett, amikor meglátta, hogy
Kate és az apja milyen vörös lett, amikor rájöttek, hogy rajtakapták
őket. Mindketten felálltak, Gina közeledett feléjük, ellökte Kate-et,
mialatt ezt sikította: „Te kis nyavalyás! Nem tudod megérteni! Nincs
esélyed! Ő az enyém!”<br />
Kate kiengedte a gőzt és ezt ordította: „Gina, én szeretem őt!”<br />
Mind a négyen elhallgattak. Végül Gina megfordult, egy könnycsepp
futott végig az arcán, amikor Castle-re nézett: „Egy órán belül elhagyom
a házat.”<br />
Rick ránézett: „Nagyon sajnálom, Gina.”<br />
Gina rámosolygott és csak ennyit mondott: „Rick, tudtam mindig is, hogy
nem lehet enyém a szíved. Nagyszerű volt, amíg tartott.”<br />
Majd Kate felé fordult és megfogta a kezét: „Vigyázzon rá. Maga egy szerencsés lány!”<br />
Kate bólintott és mosolygott, ahogy Gina elhagyta a szobát. Rick odament Kate-hez és szorosan magához ölelte.<br />
Gina egy óra múlva elment. A pár lement a partra. Kéz a kézben
sétáltak, az óceánt nézték, és egymásra mosolyogtak. Alexis széles
mosollyal fogadta őket.<br />
„Min mosolyogsz, Lex?” kérdezte Kate.<br />
Alexis rájuk nézett és nevetett: „Minden, amit mondani tudok, hogy hűha!”<br />
Mindannyian nevettek és folytatták útjukat a kikötő felé. Castle
magához húzta Kate-et és megcsókolta: „mennyi ideig is maradsz itt?”<br />
Kate rájuk nézett: „Amíg ti ketten el nem mentek innen.”<br />
„Szeretlek” mondta Castle<br />
„Én is téged.” Válaszolta a nő<br />
Újra megcsókolták egymást, ahogy a nyári szél átsuhan az égen.<br />
VÉGEUnknownnoreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-240886330639007783.post-2904278467864506642012-04-23T06:07:00.003-07:002012-04-23T06:07:10.916-07:00Nyári szél 1. rész<div style="text-align: justify;">
<strong>Eredeti nyelv: angol</strong></div>
<div style="text-align: justify;">
<strong>Írta: BBLove47</strong></div>
<div style="text-align: justify;">
<strong>Forrás: www.fanfiction.net</strong></div>
<div style="text-align: justify;">
<strong>Fordítás dátuma: 2011. 07. 19.</strong></div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Napos és meleg volt az idő Hamptonban. Gina és Alexis a medence partján
ültek és napoztak. Rick Castle a legújabb regényét írta, a Heat
Rises-t, amikor meghallotta, hogy kopognak az ajtón. Mivel a lányok
pizzát rendeltek, úgy gondolta a futár érkezett meg, Richard a pénzzel
az ajtóhoz ment és kinyitotta, a nyitott ajtóban Beckett-et találta.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Csendben nézték egymást, míg Castle végül megtörte a csendet: „Kate, mit keresel te itt?”</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Mielőtt válaszolhatott volna Gina és Alexis jöttek be a kertből.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
„Richard, kedvesem, ki van itt?”</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Kate megborzongott a hangjától, ugyanúgy, mint a kérdésétől. Amikor
Alexis felismerte a látogatót izgatottan felkiáltott és elkezdett felé
szaladni, „KATE” szorosan magához ölelte. Kate elmosolyodott, átkarolta
őt, mialatt Alexis bevezette a házba. Castle fagyottan állt a helyén. <em>Miért van itt?</em>
Alexis leült a díványra és elkezdte Kate-nek mesélni mi történt vele
mostanában. Rick révülten hagyta, hogy Gina átkarolja a derekát és
megcsókolja.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Rögtön ránézett Kate-re és azonnal látta, amint a fájdalom átfut az arcán, és könnyek gyűlnek a szemébe.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
„Gina, te és Alexis miért nem mentek le a partra egy kicsit, majd utánatok megyek”</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Gina elmosolyodott és megfogta Alexis karját és magával húzta, de még előbb Alexis megkérdezte „Mi van Kate-el?”</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Kate nem mondott egy szót sem, amióta megjelent az ajtóban.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
„Lex, tényleg muszáj beszélnem vele.” Kate kinézett az ablakon.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Alexis megértette és kisétált a házból. Castle nem mozdult, amíg hallotta a kacagásukat.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Megfordult és ránézett Kate-re. Végül odament hozzá és leült mellé a
díványra. Látta, amint egy könnycsepp gördül le a nő arcán. Megfogta a
nő kezét, amikor ő megtörölte az arcát. Ránézett a férfira, amikor az a
nevét suttogta.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
„Kate…”</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Végül megszólalt, „Szakítottam Demming-el”.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
„Mikor?”</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
„Aznap, amikor megkérdezted, hogy eljönnék-e ide”.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
„Miért?”</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A nő felállt és ő meg akarta fogni a kezét, de elfordult tőle és dühös lett, „Miért számít?”</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A férfi a szemébe nézett, „Mert, ha ez nem történik meg, te nem jössz ide.”</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
A nő ellökte magától, „Mert azt hittem, te komolyan gondoltad, hogy jöjjek ide”</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
„Úgy is volt”</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Kate lecsukta a szemét: „Ha! Igen, amíg Gina meg nem jelent újra!”</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
Rick ellökte magától Kate-et, aki ettől nekiment a falnak.</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
„Szóval erről van szó? Gina? Komolyan?”</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
„Mindent képes voltam feladni, hogy veled legyek.”</div>Unknownnoreply@blogger.com0