Édesanyámnak 5. rész (befejezés)

„Kate nevetett: „Tetszik, köszönöm.”

„Van itt még több is” mondta Rick .”Megnézheted őket később is.”

Kate ránézett majd óvatosan letette a táskát az éjjeli szekrényre, mielőtt ismét belenézett.

„Ez tőlem van” mondta neki Rick.

„Rick, nem kellett volna….” felelte, ahogy kibontotta a csomagolást és egy ékszeres dobozt pillantott meg. Óvatosan kinyitotta és egy egyszerű ezüst karkötőt talált benne. Felemelte és kis könyveket látott rajta melyekbe betűk voltak gravírozva. „Rick” suttogta.

„Mindig és örökké, Katherine” mondta gyengéden. „Mert még mindig a múzsám vagy, habár már megvan a kellő inspirációm. Több százezer könyvet tudnék rólad írni, Kate.”

Kate odahajolt hozzá és megcsókolta, egy könnycsepp gördült le az arcán: „Köszönöm, Richard.”

Alexis csak nézte őket , még mielőtt a csók túl sok lett volna, megállította őket: „Kisbaba és egy befolyásolható fiatal felnőtt is van a szobában!”

„Bocsánat, Lex.” nevetett Kate, és letörölte könnyeit.

„Még egy van.” mondta neki Alexis.

Kate ismét belenyúlt a táskába és kivette az utolsó csomagot. Letette a földre és forgatni kezdte. Egy nehéz, de vékony dolog volt, olyan érzést keltett mint egy bőrkötésű könyv.

„Néha sokkal könnyebb simán csak kinyitni az ajándékot, mint kitalálni mi is lehet az.” mormogta Rick a balján.

„Apa.” intette le Alexis.

„Igen, apa.” nevetett Kate miközben lefejtette a papírt.

Egy nagy fekete, bőrkötésű könyvet talált benne, melyre arany betűkkel ez volt írva: „Édesanyámnak.”

Kate ránézett Alexis-re, aki félénken mosolygott. „Több vagy nekem, mint a saját anyám volt az elmúlt öt évben, Kate és én … csak szerettem volna megköszönni.”

„Oh, édesem” suttogta Kate, átölelte a lányt: „Nagyon megtisztelsz.”

„Szeretlek, Kate” mondta Alexis és szorosan átölelte.

„Én is szeretlek téged.”

„Nem akarod tudni, mi van a könyvben?” kérdezte tőle Alexis.

„De.” felelte Kate. Kinyitotta a könyvet és egy képet talált benne magáról és Alexis-ről, amint az étkezőben beszélgetnek egy korábbi alkalommal. Nem mostanában történt, mert rövid volt a haja. „Ez ugye?”

„Ez ugye akkor készült, amikor felrobbant a lakásod és ide költöztél?” kérdezte Rick. „Tényleg. Készítettem egy pár képet azon a héten.”

„Tényleg.” nevetett Kate és lapozott egyet. A következő kép akkor készült, amikor a próbafülkében segített Alexis-nek felvenni egy ruhát. Aztán, amikor a kapitányságon épp a koszorúslány ruhákat nézték, próbáltak egy olyat találni, ami Lanie-nek is tetszik és fel is venné. A következőn egy filmet néztek a nappaliban. Majd az a kép következett, mely tavaly nyáron készült, amikor kéz a kézben sétáltak Párizsban.

A képek egymást követték, Kate-t megrohamozták az érzések, néhány a Rick-el töltött időről készült, de mások arról az időről mielőtt ő és a ’nagy Castle’ közel kerültek egymáshoz.

„Alexis, ez csodálatos.” suttogta, ahogy tovább lapozta a könyvet.

„Én csak… azt akartam, hogy tudd milyen sokat jelentesz nekem. Mennyire örülök, hogy az életem része lettél.” mondta Alexis Kate és Rick között ülve.

„Köszönöm” mondta Kate és megnézte az utolsó oldalt is, amelyen szembe találta magát azzal a képpel, mely őt és édesanyját ábrázolta, akkor, amikor annyi idős volt, mint most Alexis. Két héttel azelőtt készült, hogy Johanna Beckett-et meggyilkolták.

„Tudom…” köszörülte meg a torkát Alexis „Tudom, hogy semmi nem tudja visszahozni az édesanyád, azt is tudom mennyire hiányzik most neked, de én csak… azt akartam, hogy tudd, hogy az űrt velem is kitöltheted, és én boldog lennék, ha megtennéd.”

Kate csak szorosan átölelte és szabadjára engedte könnyeit. Felnézett Rick-re és látta, hogy mennyire örül, Jo a mellkasán feküdt.

„Szeretlek” mondta Kate-nek

„Én is szeretlek.”

Meredith megérkezik reggel és az nem lesz valami jó, de most hogy együtt lehet a férjével és a lányaival Kate tudta, hogy semmi sem teheti tönkre ezt az anyák napját. Az édesanyja biztos fentről figyeli őket. Tökéletes nap volt.

VÉGE